Andrey Tikhomirov - Finnugor népek. Nyelvek, migráció, vámhatóság

© Andrey Tikhomirov, 2020

ISBN 978-5-4498-1791-4

Создано в интеллектуальной издательской системе Ridero

Finnugor nyelvek (vagy finnugor nyelvek) – olyan nyelvcsoport, amely szorosan kapcsolódik a szamojéd nyelvekhez, és ezekkel együtt nagy genetikai uráli nyelvcsaládot alkotnak.

A finnugor nyelveket a következő ágazatokra osztják: magyar, a magyar nyelv képviselte; Ob-ugor, amely az Ob folyó medencéjének északi részén beszélt mansi és hanti nyelvekből áll; Balti-finn nyelvekkel: finn, észt, Livon, Vodsky, Vepsian, Izhora és Karél; A számi nyelv által képviselt számit, amelyet a Kólai-félszigeten, Finnország északi részén, Svédországban és Norvégiában élő Sami (Lopari) beszélt; Mordva két fő nyelvjárással – Erzya és Moksha; Mari, keleti-hegyi és hegyi nyelvjárásokból; Perm, beleértve az udmurt nyelvet és a komi nyelvet a komi-zyryan, komi-permyak és komi-yazvin nyelvjárásokkal.

Szamojéd nyelvek, a család (más osztályozások szerint, csoportok szerint) az uráli nyelvek genetikai közösségének részeként. Ide tartoznak a nyelvek: neenetek, enetek, nganaszan, Selkup, majdnem kihalt Kamasin, kihalt Matorian (motor), Karagasz és Thai. Samoyans, elavult. – Szamojédok (annalistic – samoyad) (Samiemne-től, a Sami nyelvén – a Sami földje), 1) A Sami és az Oroszország észak-orosz és szibériai népek régi orosz neve. 2) Az összes szamojéd népe elavult neve.

Ezen felül kiemelkedik az úgynevezett Urál verseny, amely közbenső helyet foglal el a mongoloid és a kaukázusi versenyek között. Jellemzőek egyenes, sötét haj, sötét szem, néha sima arc, erősen fejlett epicanthus (keskeny orr, konkáv hátral). Ma már széles körben elterjedt Nyugat-Szibériában (hanti, mansi, észak-Altaj stb.).

Szíj Enikő, Magyar nyelvkönyv, Második kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1981, oldal 9.

A magyar nyelv szoros genetikai kapcsolatban áll az ob-ug nyelvekkel, alkotva az finnugor ugor csoportját. A magyarság, akik a közelben éltek a hantok és a mániak mellett, csak a 9. században foglaltak el modern területet. Az összes többi finnugor nyelv alkotja a finn vagy a balti-finn-permi csoportot.

A magyar, a finn és az észt nyelv fejlett irodalmi nyelv, nekem van egy régi írott nyelvem. A mordva, mari, udmurt, komi, hanti és mansi irodalmi nyelvek csak a 20-30-as években alakultak ki. Század.

A 14. század második felében A régi permi szkriptet komi nyelven hozták létre, amely a 18. században romlott. Ókori permi írás – a 14. században írt írás. Stefan Perm misszionárius a komi nyelv egyik ősi nyelvjárása alapján. A görög és a szláv-orosz mintát követve külön ábécét állítottak össze, néhány liturgikus könyv fordítását is készítették. Most már nincs használatban. Jelenleg kis műemlékeket őriznek meg róla ikon feliratok formájában, kéziratos könyvekben, ábécé listákban stb. Az ókori Permi írás tanulmányozásának értékes forrása a 17. században átírt liturgikák listája (az úgynevezett Evgenievo-Lepёkhinsky szövegek). Orosz ábécé az Old Perm-ből, amely egy koherens szöveg, körülbelül 600 szó méretű. Ez az írás a 14—17 században. Ugyancsak népszerű volt az orosz moszkvai írástudók körében, akik kriptográfiaként használták.

A legrégibb írott műemlékek a magyar (13. század), Komi (14. század), a finn (a 15.-16. Század).

A modern finnugor nyelvekben általánosak a konjugáció, a declenzió és a szóképződés néhány affixje, amelyeket a finnugor alapnyelvtől örököltek, valamint több száz közös gyökér. Egyes nyelvek finnugor szókincsében rendszeres hangmegfelelések figyelhetők meg. A modern finnugor nyelvek azonban, hosszú különálló fejlettségük miatt, eltérnek egymástól mind a nyelvtani felépítésük, mind a szókincs szempontjából; hanghatásukban is nagyon eltérőek. Az általános nyelvtani jellemzők közül az alábbiakat lehet megjegyezni: agglutináló nyelvtani rendszer, posztpozíciók használata (az indoeurópai nyelvek prepozícióinak helyett), előtagok hiánya (kivétel a magyar nyelv), a melléknevek változatlansága a meghatározott szó előtti helyzetben (kivétel a balti-finn nyelv). A legtöbb finnugor nyelvben a magánhangzók harmóniája figyelhető meg. Az egyes nyelvek szókészletét a szomszédos népek különböző nyelvei befolyásolták, amelynek eredményeként a külföldi kölcsönök összetétele nem azonos a különböző nyelveken; például a magyar nyelvben sok török és szláv szó, a finnben pedig sok balti, német, svéd és ősi orosz kölcsön van.

A modern finnek (Suomalayset) finnül beszélnek, amely a finnugor nyelvek nyugati, balti-finn csoportjába tartozik. Antropológiai szempontból a kaukázusi faj balti típusához tartoznak.

Arkhipova N.P. és Yastrebov E.V. a «Hogyan fedezték fel az Urál-hegységeket» című könyvben, Cseljabinszk, 2. kiadás, Dél-Urál könyvkiadó, 1982, p. 146—149., Beszélj a magyar nyelvész és geográfus, Antala Reg utazásáról az Észak-Urálba a 40-es években. 19. század: «A hallgatói években Reg gondolkodott a magyar nyelv és a magyar nép eredetéről. Miért beszél országa olyannyira, hogy különbözik a szomszédos országok nyelvétől? Hol vannak a magyar nyelv forrásai, hol jöttek a modern magyarok ősei Délkelet-Európába? Hallottam, hogy a magyarság állítólag az Urálból származik, de ezt be kellett bizonyítani: Észak-Finnországba látogatása után megdöbbentő volt egyrészről a finn és a sámi (lappföldi) nyelv, másrészről a magyar kapcsolat. A finnugor nyelv továbbtanulásának folytatása az etnikai kapcsolatokban Reg úgy döntött, hogy Oroszországba megy. A Magyar Tudományos Akadémia 200 forintot (ami 200 arany rubelnek felel meg) tudományos kutatás céljából. 1841-ben Szentpétervárba érkezett, ahol gyorsan elsajátította az orosz nyelvet, és tovább fejlesztette tudását. az északi népek nyelvei.

Regus megértette: ahhoz, hogy megtudjuk a magyar nyelv helyzetét a finnugor csoport nyelvrendszerében, eredetét, be kell hatolnunk az Európai Oroszország közép- és keleti régióiba, az Urálba és a Transz-Urálba. Itt éltek a titokzatos mansi emberek (Vogulok), akik akkoriban Európában kevéssé ismertek. 1843. október 9-én az utazó Moszkván keresztül az Urálba utazott. Október 27-én megérkezett Kazanba. Eközben Reg gyűjt anyagot a mari (cheremis), udmurt (votyaks) és chuvash nyelvéről és életéről. 1843. november 14-én Reg Permbe érkezett, ahonnan kezdte vándorolása az ismeretlen területeken. 1843. november 20-án, elhagyva Solikamsket, Reg átlépett az Urál-hegység vízgyűjtőjén, elérte a Tura folyó vízfolyását, ahonnan az északi hegygerince keleti lejtőjén haladt a Lozva folyó vízfolyásához. Körülbelül három hónapig a mansziak között él, majd Verkhoturye-be, majd Irbitba, majd a Tavda és Tobol folyókba utazik. 1844 tavaszán a vízi út mentén, lóháton vagy gyalogosan a megterhelt ló mellett, a Reg megy fel a Konda folyón, majd a Pelymu folyón. Az Urál keleti lejtőjén az Sosva folyó mentén haladva eljut a Lyapin folyó és a Khulga mellékfolyamának az Urál szubpolarban fekvő folyóhoz. Útja során Reg értékes információkat gyűjt a mansi és hanti életmódjáról, életmódjáról, nyelvéről. Az általa rögzített mesék és dalok e sajátos északi népek szellemi világát fedik fel. A térségben szinte ismeretlen, ritkán lakott térség körüli körülmények között Regul készít sematikus térképeket, amelyek a hegyek, a folyók és a lakott területek nevét mutatják. 1844. szeptember 29-én, a sarkkört elérve, Reg megérkezett Obdorskba (jelenleg Salekhard) – egy kicsi faluban, amely mindössze 40 házból áll. Addigra az Ob már fagyott volt, és a tundra mentén a szarvasok az Ural-hegység északi csúcsa felé haladtak, 1844. október 21-én eljutva a Kara-tenger partjára és a Yugorsky Shar-szorosra. Ez volt útja legészakibb pontja (é. Sz. 69° 45»). Novemberben megérkezik az Usa vízgyűjtőjébe, a Komi (Zyryans) által lakott területre, és itt folytatja kutatását. Onnan áthaladva az Urál-hegységről, regisztrálj a hegyekre. Berezovo, de itt nem tartózkodik, de az Észak-Szoszva mentén a Kempazh szájához vezet. Haladva tovább az Észak-Szoszva mentén, eléri a Mansi által lakott folyó forrásait (az é. Sz. 62°-on), és csak ezután megy tovább a hegyekbe. Birch. Itt Reg télen esett át, és rendezte naplóit. A Reg utazás az Urálban és a Transz-Urálban nagyon nehéz körülmények között zajlott: nem volt elegendő felszerelés, nem volt szükséges eszköz. Egy magyar tudós hajóval lobogott turbulens folyók mentén, lóval lovagolva a hegység mentén, szarvas vagy kutya által hordozott szánkókban, gyakran gyalog. Általában útmutatók kísérték – Mansi, Hanti vagy Nenets. A kíváncsi kutató mindig közel állt a hétköznapi emberek érzéseihez és gondolataihoz, kiemelte és értékelte viselkedésük és erkölcsének nemes vonásait. Az akkoriban uralkodó «vadon» fogalmával ellentétben Reg kijelentette: «A nem kulturális népek életében vannak olyan vonások, amelyek egyetemes elismerést érdemelnek. Társadalmi életükben olyan jelenségeket figyelnek meg, amelyek együttérzést és rosszindulatúság hiányát jelzik. ” Berezovo-tól Reg továbbítja a tanulmányaival kapcsolatos információkat a Magyar Tudományos Akadémiára és Petersburgba. K. M. Baernek küldött levelében azt állítja, hogy vitathatatlan kapcsolatot létesített a mansi nyelv és a magyar nyelv között. Az összeállított mansi-magyar szótár 2600 mansi szót tartalmaz.»

Az Ur által az Urálból által elhozott legértékesebb anyagot a következő élet során feldolgozták. Elkészítette a «Vogul ország és lakói» című fő munkáját, amely a szerző halála után 1864-ben jelent meg magyarul, Budapesten. Reg nagy jelentőséget tulajdonított a környék nevének a modern helynevekben való tanulmányozására, amely lehetővé teszi a népek múltbeli áttelepítésének megítélését. Az áttelepítés eredetéről és történelméről szóló elképzeléseit a nyelvek összehasonlító elemzése alapján építette fel, figyelembe véve az etnográfiai adatokat. Reg létrehozta a finnugor nyelvek genetikai kapcsolatát, amelyek magukban foglalják a magyarok, finnök, mansi, hanti, komi és mari nyelveket. Különösen megdöbbentőek voltak a mansi és a magyar nyelv hasonlóságai. Arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok olyan ősektől származnak, akik régen észak-Urálban és a Transz-Urálban éltek, a Mansi által lakott területen. A Reg ezen állításait alapvetően elfogadják a modern nyelvészek. Ötleteik szerint az urugok ősi otthona a Kama medencében és kissé déli erdős részen található. Kr. E. Évezred első felében törzsek alakultak ki az ugor közösségből, akik később a magyarok őseivé váltak. A fennmaradó urugok sokáig ezen a területen maradtak, és a 12.-15. Században a törzsek egy része az Urálon túlhaladt. Általában véve, Reg utazása az Urálon és az Urálon keresztül körülbelül másfél évig tartott (érkezés Solikamskbe – 1843. november, távozás Berezovótól – 1845 március). Útjának hossza 5,5 ezer km volt. Korábban egyetlen tudós sem végzett ilyen hosszú és alapos kutatást itt, nem folytatta ilyen hatalmas területen. Reg utazása felfedezetlen területeken felkeltette az érdeklődést az Észak-Urál természetének és lakosságának tanulmányozása szempontjából, és hozzájárult a finnugor népek tanulmányozásának fejlesztéséhez.